A beszerzett alapanyagokból háromféle reggelit készítettem az egy hét alatt.
Az első a szokásos zabkásám, itt épp szőlővel és nektarinnal.
Érdekes, hogy az itteni zabpehely nem fő úgy szét, mint az otthiniak, egész szemek maradnak, és sokkal inkább pergős rizs szerű az egész, mintsem kása.
A második a sonkás sajtot szendvics. Mivel nagyon vágytam egy jóféle helyi alapanyagokból keszultszendvicsre paradicsimmal, vettünk pármai sonkát, friss paradicsomot, scamorza sajtot is. Kenyér gyanánt őt sikerült beszerezni:
És ilyen lett a belőle készült szendvics:
Otthon nagyon ritkán eszem kenyeret, és azt is magamnak sütöm, így nincs nagy tapasztalatom a bolti gluténmentes kenyerekkel.
Várakozással haraptam bele a kész szendvicsbe, bár a kenyér már állagra és tapintásra sem kecsegtetett túl sok jóval – kemény volt és száraz. Ízre is egy körülbelül négy napos száradt kenyér és némi fűrészpor keverékére emlékeztetett.
De azért nem adtam fel, serpenyőben pici oliva olajon pirítóst csináltam belőle, és így mérföldekkel jobb lett, mint az eredeti verzió – még így is, hogy picit odasült.
A következő napokban már pirítóssal készítettem a szendvicsemet!
És bár így sem egy friss ropogós bagett, azért fogyasztható, és jól esett olvasztott sajtos “melegszendvicset” enni megint. 😀
A következő bevásárlásnál találtam egy másik fajta kenyeret, vettünk abból is kóstolót. Ez Mulino Bianco márkájú, és kb. felébe került, mint a másik. Ezt a márkát korábbról ismerem, nagyon finom hagyományos kekszeket sütnek, nálunk is kaphatóak a termékeik.
A kenyér állagra is teljesen más, a csomagoláson keresztül is érezni lehetett, hogy puha, rugalmas – ellentétben a tegnapi fűrészporos és száraz tesztalannyal. Kibontva is megnyerő a külseje, illata, és sokkal nagyobb az élvezeti értéke – egészen mintha valódi kenyeret ennék, persze nem frisset, inkább másnaposat! 😊
A harmadik reggeli verzió a banános zablepény, melynek receptjét ITT találjátok, és így sikerült:
Szerintem finom lett!
FreeCake 