Átkompoztunk Praslinra, most itt töltünk el 6 napot. Ez a sziget kb. két-háromszor nagyobb, mint La Digue. Itt már sok az autó, és busz is jár, sokkal nagyobb a forgalom és a nyüzsgés.
Itt sikerült megkóstolni első este az octopus, azaz polip curry-t, ami az előző szigeten kimaradt.

Véletlenül találtunk rá, rögtön az első ebéd után. Nem is voltam már éhes, de azért vittünk haza egy adagot vacsorára. Nem kockáztattam, mert La Digue-n azért nem sikerült megkóstolni, mert amikor egyszer láttunk, akkor nem voltam éhes, utána meg már nem volt, vagy épp zárva volt az étterem.
Első ránézésre elég fura, spenótra hasonló színe van. Kellemes fűszeres íze volt, zöld curry-re jellemző, amitől a színét is kapta. A polip pedig omlós, puha. Később mrgtudtam, hogy ez az egyik helyi specialitás. 😊
Ettem itt is hal curry-t, lencse és sütőtök szósszal. Kellemesen csípős volt, határozottan finom! 😊

Egy héttel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy eljön ez a pillanat is. Eljututtunk addig, hogy bármit csak curry-t ne!!! 😁😂
Így tegnap neki indultunk nem kreol vacsorát vadászni. Igen ám, csakhogy vasárnap volt, és estefelé már minden zárva volt. Egyetlen helyet találtunk nyitva, ahol az egyetlen NEM curry ez a édes – csípős csirkeszárny volt.
A csípős ízt egyáltalán nem éreztem rajta, de tényleg minden hibáját kompenzálta, hogy egyáltalán nem volt curry! 😀
Persze ez az egy étel nem hozta meg a várt áttörést, és nem keltem fel másnap úgy, hogy ellenállhatatlanul vágyom egy újabb kreol ételre! És mit tehet az ember lánya, ha európaibb – vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy egy cseppet sem kreol – ételre vágyik!?
Igeeen, sült krumpli csirkecombbal! A bundától megszabadítva, maga volt a megváltás. 😊 Valóban, rövid távon ez egyáltalán nem segíti a helyi konyha felfedezését, de tekintsük ezt most átmeneti kényszer pihenőnek!🤔😁
Viszont találtam mentes nasit egy boltban:
Cassava, azaz manióka gyökér chips! Az íze nagyon hasonló a burgonya chipsekéhez. De ez nem helyi termék, Malajziából importálják – ettől függetlenül két zacskóval elfogyasztottunk! 😁
La Digue-hez képest itt Praslin-on az az érzésem, minden kicsit kaotikus. Az árak a boltban nem vagy ímmel-ámmal vannak feltűntetve, a nyitvatartási idők kiírása nem jellemző. Van, hogy nincs nyitva olyan takeaway, ami előtte nap nyitva volt, és nincs épp vasárnap vagy ünnep! Jellemző, hogy délutánra – főleg a kisebb üzletek – bezárnak. Volt olyan, ahol ki volt akasztva a krétatábla, hogy este hétkor újra nyitnak, odamentünk, és sehol senki. Egyszóval nem gondolják túl ezt a szolgáltatás dolgot.😊 Lehet, túl meleg volt, a szakácsnak nem volt kedve főzni, vagy email sikerült bevásárolni a vacsorához, nem tudom! 😊
Az étel kínálat sem olyan, mint La Digue-n, nincs vegetáriánus curry vagy más fogás és halas fogás is ritkábban fordul elő legnagyobb bánatomra! 😐
Az viszont biztos, hogy nem rohannak és nem stresszelnek, még akkor sem, ha a lepukkant helyi buszjáraton, klíma nélkül nyomorognak, miközben a sofőr az eddig általam látott leglehetetlenebb, harminc százalékos emelkedőn rally-zik felfelé! 😊 Kipróbáltuk mi is, kaland volt, és kőkemény izommunka a kapaszkodás, hogy állva maradjunk! 😁🚍
Újabb kitekintő: a világon itt teremnek a legnagyobb kókuszdiók, 20 kilósra is megnőnek. Nem tudják, miért épp itt, máshol miért nem!?
Az alakjuk is érdekes, mint egy fenék… 😊

Egy dió hét év alatt érik meg – ő sem rohan sehova! 😉