Jackfruit – az egyik kedvenc trópusi gyümölcsöm 😊*

*: Ezzel a poszttal több, mint másfél éve tartozom, akkor kezdtem írni. Azonban történt valami, ami miatt nem tudta befejezni. Nevezetesen akkor, a naszútunkon tudtam meg, hogy babát várunk 🧡, ez pedig annyira megborította a korábbi életem, hogy nem tudtam a blogra koncentrálni.

Eleinte a rosszullétek miatt még csak gondolni sem tudtam a főzésre, aztán ezer teendő, majd megérkezett Z., aki ahogy mondani szokták igazi “több emberes baba”. 😊 Most, hogy lassan egy éves lesz, néha már van időm sütni – főzni. Így ismét jövök majd a receptekkel! 😊

Z. talpacskái 🧡

És akkor vissza a Seychelles-szigetekre, a jackfruithoz . 😊

A jackfruit egy a fügével rokon gyümölcs, hatalmas fákon nő a termés, ami a 10 kilót is elérheti, de találtak már 30 kilót meghaladót példányt is. Ez a világ legnagyobb fán termő gyümölcse.

A növény egyébként Ázsia trópusi részén őshonos. Rendkívül gazdag magnézium és vas forrás, tartalmaz többféle B vitamint, C vitamint, ezért immunerősítő is. Magas a rost tartalma, így segíti az emésztést.

Mielőtt Seychelles-re jöttünk, még otthon eldöntöttem, hogy szeretnék megint enni jackfruit-ot. Ázsiában kóstoltam már és az egyik kedvenc trópusi gyümölcsöm lett! Az íze az ananász, a mangó és az őszibarack keveréke, vaníliás beütéssel. Egyben édes és egy picit savanykás is. Összességében olyan, mintha természetben előforduló ízletes gumicukor lenne. 😊 Egyszóval imádom! Nagyon szeretem az ízvilágát, és az állagát is! 😉 Otthon sajnos csak konzervben kapható, ami már messze nem az igazi… 😐

A gyümölcsöt Ázsiában kis standokon árulják, bontják fel az árusok, pucolják, és zacskózzák a szemeket!

Mint megtudtam, Seychelles-re betelepítették, de mivel nagyon agresszívan terjed, elnyomva az őshonos növényeket, valószínűleg ki fogják irtani. A gyümölcsöt azonban nem találtuk sehol, sem boltban, sem zöldségesnél.

Egy napon Anse Volbert-ben egy utcai árusnál egyszer csak megláttunk két egész “szemet”. Kérdésemre megtudtam, hogy itt csak egyben árulják, nem bontják szét, mert felbontás után nagyon gyorsan romlik. Néhány pillanat tanakodás és némi alkudozás után az egyik 5-7 kilós példány a szatyrunkban végezte, és boldogan zötykölődtem vele az apartmanunk felé a helyi buszon. 😊

Arról azonban fogalmam sem volt, hogy essek neki a felbontásának! 😊 Azt láttam már, hogy szedik ki a szemeket a belsejéből, de azt nem tudtam, hogy érdemes felvágni. Gyors YouTube keresgélés után ezt is megtudtam. Az első és legfontosabb, hogy a kezünket és a kés pengéjét is kenjük be növényi étolajat, és az olajozást folytatni kell a bontás közben végig. A gyümölcs héja és közepe ugyanis méznél sűrűbb szirupot tartalmaz, ami úgy ragad rá bármire, mint egy jóféle ragasztó, és szinte esélytelen levakarni.

Miután neki készültem, hosszában ketté vágtam a megtermett görögdinnye méretű gyümölcsöt, majd szétválasztottam a két felét.

A gyümölcs kb. másfél – két centis héja után következik a fogyasztható rész. Itt helyezkednek el a világossárga, kukorica szemhez hasonlító 5-6 centis szemek, melyek a középső részhez csatlakoznak.

A szemek között kb. fél centis szál kötegek találhatóak,ezek közül kell kibontani a gyümölcshúst,amit legegyszerűbben úgy tehetünk meg, ha felcikkezzük a jackfruit-ot, mint egy dinnyét.

A lényeg, hogy ez egy eléggé macerás procedúra, és viszonylag sok a hulladék is. A fél jackfruit-ból kb. egy kilónyi gyümölcshúst sikerült előállítanom nagyjából egy órás tevékenykedés eredményeként, de megérte! 😊

Az olajozással azonban nem voltam elég alapos, így a kezemen és a késen is maradt a nyúlós nedvből. Lemosni igen nehezen sikerült, nem használt sem melegvíz, sem mosogatószer vagy szappan. Homokot dörzsölve a kezemben, szappannal és vízzel nagy nehezen sikerült leszedni a gumiszerű váladékot. 😊

Minden szem belsejében található egy 2-3 centis barnás mag, amelyet egy fehéres hártya burkol be.

A magot a hártyával együtt célszerű eltávolítani, és csak a sárga gyümölcshúst elfogyasztani. Így néz ki fogyasztásra készen:

A hús tömör és rostos, emiatt nehezen emészthető, de annyira sokat nem is bírok megenni belőle, bármennyire is szeretem.

Amit kipróbáltuk még, az a magok elkészítése – hisz volt belőlük bőven! 😊 A magokat puhára főztük a hártyával együtt. Erre azért van szükség, mert toxint tartalmaznak, ami a főzés során lebomlik. Amikor megfőtt, megvártuk, amíg meghűlt, és a hártyát eltávolítva már ehettük is. Egy krumpli és gesztenye keverékére emlékeztető csemegét kaptunk. De mi még megpirítottuk pici olajon sóval, így még finomabb lett. Kiváló nasi! 😊

Mivel a kb. két kilónyi gyümölcsöt egy-két napon belül fel kellett használnom a romlékonysága miatt, reggelire ezzel készült a zabkása:

Zabkása jackfruit-tal és mangóval

Néhány szemet vékony csíkokra vágtam, és belefőztem a kasába, de tettem rá nyersen is még párat! 😊 Nagyon finom vaníliás ízt adott a zabkásának.

Javaslom, ha olyan helyen jártok, ahol megterem ez a gyümölcs, kóstoljátok meg nyersen mindenképp.

Amit azóta már több helyen is láttam, mint alternatív felhasználási lehetőség, az a jackfruit curry. Nem tudom milyen lehet, nekem a nyers, friss változat teljesen tökéletes. 😊 De ha valakinek van tapasztalata a curryt illetően, szívesen veszem, ha mrgosztja velem. 😊


Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s